Híres cserkészek

Példaképeink rövid életrajza

Bárdos Lajos

(1899-1986)

Zenepedagógus, karnagy, főiskolaitanár, zeneszerző, a magyar kórusmozgalom nagy mestere. Megszervezik az „éneklőifjúság” mozgalmat és a „Magyar Kórus” folyóiratot. A 7. sz. cserkészcsapat parancsnok–helyettese, a Magyar Cserkészszövetség karnagya volt, szerkesztette aMagyar  Cserkész Daloskönyvet és a 101.magyar népdal című daloskönyvet.

 

Beszédes Lajos

(1898-1984)

Jegyző, tanár, cserkésztiszt.1913-ban lett cserkész a komáromi „Turul” csapatban.  Belső munkatársa volt a Mi lapunk, később a tábortűz című cserkészújságoknak. Megszervezte a Csehszlovákiai magyar cserkésztiszt képzést, az un. Magyar Erdei Iskolát. Kivándorlása után Amerikában a híres Boys Townban tanított és cserkészcsapatot vezetett.

 

Bíró Lúcián

(1898-1990)

Bencés pap, tanár, cserkésztiszt,kerületi cserkészparancsnok. A Tábortűz megalapítója és szerkesztője. Számos cserkész, pedagógiai és katolikuskönyv szerzője, illetve szerkesztője volt.1937-ben állandó nyaralótelepet létesített Szkleno fürdőnél  az ifjúságnak. 1938-ban beválasztják a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottságába.

 

Bodnár Gábor

(1920-1996)

A Külföldi Magyar Cserkészszövetség megálmodója, megvalósítója és fél évszázadon át gondos vezetője. 1935-től cserkész, Hárshegyen lett cserkésztiszt. 1942-től az országos cserkésztanács tagja. Az elvesztett háború után elkötelezte magát a magyarság szolgálatára. Először a KMCSSZ vezetőtisztje, 1961-től ügyvezető elnöke , végül főtitkára lett.

 

Karácsony Sándor

(1891-1952)

Tanár, pedagógiai professzor,tudós, cserkésztiszt, 1945-től a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke,1946. és 1948 között a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége elnöke lett. Számos cserkészkönyvet, tanulmányt írt, a cserkészet elvi és gyakorlati tudnivalóiról illetve nevelési kérdéseiről.

 

Lindenmeyer Antónia

(?-1976)

„Tóni néni” a Magyar Cserkészleány Szövetség megszervezője és első elnöke, az 1939-ben Gödöllőn megrendezett Pax-Ting főszervezője, a Cserkészlányok Lapja elinditója és főszerkesztője volt. egész életét a tanitás és főleg a cserkészet töltötte ki.

 

Márton Lajos

(1891-1953)

Festőművész, restaurátor,templomfestő, grafikus, bélyegek és plakátok művészi rajzolója volt. A cserkészek közkedvelt „Mártonkája” korának egyik legismertebb magyar cserkésze volt a világon. Tanítványával, Kékesi Lászlóval együtt festették pl. az 1938-as Szent Jobbot vivő „Aranyvonat” teljes dekorációját.

 

Mrenna József

(1880-1956)

Tanár, iskolaigazgató,cserkésztiszt, a Tábortűz felelős szerkesztője. 1928-ban lett az érsekújvári Czuczor  Gergely cserkészcsapat parancsnoka. 1929-től a szlovenszkói Magyar Alosztály cserkésztitkára, majd 1937-től főparancsnoka lett. 1938-ban beválasztják a Magyar Cserkészszövetség Intéző Bizottságába.

 

Dr. Némethy György

(1934-1994)

Professzor, tudós, cserkésztiszt.Számos cserkész és tudományos kitüntetés tulajdonosa volt. A magyar cserkészetbe 1953-ban kapcsolódott be. 27 évesen a KMCSSZ vezetőtisztje.1960-ban kidolgozza a külföldi magyar cserkészet vezetőképző rendszerét. Cserkészkönyvek szerkesztője, 1973-tól haláláig a KMCSSZ elnöke.

 

Dr. Sík Sándor

(1889-1963)

A magyar cserkészpedagógia megteremtője, neves cserkészvezető, költő, egyetemi tanár, piarista rendfőnök,a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Az 1926-os Megyeri Nagytáborparancsnoka, a gödöllői Jamboree parancsnok-helyettese. 1945 után az egyetlen magyarországi vallásos irodalmi folyóirat, a Vigilia főszerkesztője.

 

Sztrilich Pál

(1900-1960)

A piaristáknál kezdi a cserkészetet, majd az első világháború alatt Örsvezetőként vezeti csapatát. A mindenki szeretett „Polcsi bá-ja” számos önként vállalt megbízása közül a Hárshegyi cserkészpark parancsnoka, a HÖK megszervezője, az őrsvezetőképzés főirányítója, Jamboree – csapat kiképzője, vízicserkész-vezető, a magyar síeléselterjesztője, 24 cserkészkönyv írója, 1934-1941 között a Magyar Cserkész főszerkesztője.

 

Gr. Teleki Pál

(1879-1941)

Miniszterelnök, földrajztudós,térképész, a Szociográfiai és Államtudományi Intézet, majd a Táj- és Népkutató Intézet életre hívója és vezetője, egyetemi tanár, az első magyar főcserkész, majd örökös tiszteletbeli főcserkész volt. Nemzetközileg elismert cserkészvezetőként 1929-től a világcserkészet 9 tagú nemzetközi bizottságának tagja, a nagysikerű 1933-asgödöllői Jamboree parancsnoka.

 

 

Részletes életrajok


Teleki Pál

1879-ben született Budapesten. Családjának egyetlen gyermeke volt, aki különösen gondos nevelésben részesült. Tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban folytatta, ahol a természettudományok keltették fel érdeklôdését. Utazásai során bejárta csaknem egész Európát. Hazatérve nyomdába adta tudományos kutatásainak eredményeit, melyek révén nemzetközi szintû elismertségre tett szert, itthon pedig a Földrajzi Intézet tudományos igazgatójává nevezték ki. Tudományos munkájának az I. világháború vetett véget. Teleki fokozatosan részt vállalt a politikai életben, s a háború után a magyar küldöttség tagjaként részt vett a trianoni békekonferencián is. Bár Teleki fáradhatatlanul védte a magyar ügyet Párizsban, az igazságtalan békediktátum ellen ô sem tehetett semmit.

Párizsból visszatérve Horthy Miklós felkérésére 1920-ban kormányt alakított, és célul tûzte ki a megcsonkított Magyarország politikai, gazdasági és erkölcsi helyreállítását. Országos fôcserkészként az ifjúság vallásos-nemzeti nevelésében is tevékeny részt vállalt. Cserkészeibôl mindig igyekezett emberebb embert és magyarabb magyart nevelni.

Más nemzetekkel szemben nem viselkedett ellenségesen, amint azt megtapasztalhatták a felvidéki határrevíziós tárgyalások idején a szlovák küldöttség tagjai is, akik Teleki személyével kapcsolatban mindvégig nagyrabecsülésüknek adtak hangot.

Részt vett a magyar-jugoszláv baráti egyezmény elôkészítésében is, így villámcsapásként érte Hitler követelése, hogy a magyar kormány járuljon hozzá Jugoszlávia megtámadásához. Mivel ezt becstelenségnek és árulásnak tartotta, nem látott más kiutat, mint hogy 1941. április 3-án önkezével vessen véget életének.


Bodnár Gábor – cserkészvezető

Hogy ne hunyjon ki a láng….

Kevés olyan ember van, akinek az életműve valamilyen teljességet hordoz. Bodnár Gábor ezek közé tartozik. Még életében sikerült megvalósítania azt, hogy az 1948-ban betiltott és emigrációba kényszeríttet magyar cserkészet – jogfolytonosságát fenntartva, negyven év után – az újra demokratizálódó országba visszakerüljön és újraéledjen.

Bodnár Gábor 1920. szeptember 9-én született Miskolcon, alsó és középiskoláit ugyanott végezte. 1935-ben vették fel cserkésznek, és még azévben őrsvezető lett. 1939-ben már a cserkésztiszti képesítést is megszerezte a budapesti központi Hárshegyi Cserkészparkban. Egy évre rá, 1940-ben pedig a központi Cserkész Vezetőtörzs tagjának választották. Ezután Miskolcon körzeti vezetőképző megbízott volt, és számos tanfolyamot vezetett.

1942-ben választották a szervezet legrangosabb testületébe, az Országos Cserkész Nagytanácsba. Ugyanebben az évben behívták katonai szolgálatra.

A kiképzést a Ludovika Katonai Akadémián kapta, majd Budapesten, Miskolcon és Kassán hadapród őrmesterként szolgált. Egy napon egységét Nyugatra vezényelték. Akkor fogalmazódott meg benne az elhatározás: „Amíg alakulatom elvonult, a határsorompónál lovamat szembefordítottam a menettel, és fogadalmat tettem, hogy amíg élek – bár most elhagyni is kényszerültem az országot – a magyarságot minden erőmmel szolgálni fogom”.

Németországi menekült táborba került. Már megindult a magyar cserkészet újraszerveződése, amikor Pfarrkichenben találkozott Beodray Ferenccel, aki – mint a Nagytanács tagját -meghívta Passuba az újraéledő emigráns magyar cserkészet vezetőképző táborába. 1947. tavaszán, a szintén emigrációban élő főcserkész, kisbarnaki Farkas Ferenc életre hívta a Teleki Pál Magyar Cserkész Munkaközösséget. Húsz év körüli cserkésztisztekből megalakult a „Hontalan Sasok” törzse, amely a szervezés és a vezetőképzés legfontosabb feladatait vállalta fel. 1948-ban a Munkaközösség felvette a Magyarországon betiltott Magyar Cserkész Szövetség nevét. Bodnár Gábor lett az új Magyar Cserkészszövetség vezetőtisztje.

1949-től sorban felszámolták a menekült táborokat. Megindult a továbbvándorlás Európa más országai, Észak- és Dél-Amerika, valamint Ausztrália felé. Ekkor mintegy 2000 magyar cserkész került a világ különböző pontjaira.

1950-ben a szövetségnek már 3018 tagja volt, néhány év múlva, a szövetség teljes kiépülése idején a Magyar Cserkészszövetség négy kontinensen 14 országban 80 cserkészcsapat működött, 5000 taggal. A menekült táborban eltöltött évek Bodnár Gábor életében más változással is jártak. Itt ismerkedett meg Szombathelyről elmenekült Jámbor családdal: három fivér, valamennyien cserkészek. A 18 éves, Ágnes nevű húguk is az, akivel rövidesen házasságot kötött, és aki fáradhatatlan munkatársa lett. 8 gyermekük született. Bodnár Gábor a családjával 1951-ben érkezett az Egyesült Államokba, New Yersey Garfield városába. A Magyar Cserkész Szövetség ekkor a Bodnár – házba tette át székhelyét, és itt működött fél évszázadon keresztül. Ekkor indult meg igazán a magyar cserkészet világszervezetté alakulása, a négy kontinensen működő csapatokkal való folyamatos kapcsolattartás, a táborok szervezése, a vezetőképzés irányítása, a csapatok szakmai anyagokkal való ellátása, stb.

Bodnár Gábor a cserkészet mellett számos más szervezetben, programban vett részt, amely az emigráns magyarság és cserkészet ügyét szolgálta. 1949-1951-ig a YMCA magyar megbízottja Kelet-Bajorországban. Az 1956-os forradalom idején a menekült diákokkal foglalkozó NCWC Szolgálat igazgatója Camp Kilmerben. 1958-tól az Amerikai Magyar Szövetségben elnökségi tag, a American-Hungarian Studies Foundation, a Kossuth Foundation és több más szervezetnek is igazgatósági tagja. A US Small Business Administration-ban New Yersey-i tanácsadó bizottság és a Republikánus Párt nemzetiségi részlegének munkatársa volt.

1988-ban, 43 év után látogatott először haza, amikor Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban a cserkésztörténeti kiállítást rendeztek, és ennek megnyitójára hívták előadónak. 1989-ben Budapesten újjáalakult a Magyar Cserkész Szövetség. Bodnár Gábor a munkatársaival azonnal az újjáalakult szervezet segítségére siettet – jelentős támogatással biztosították Magyarországon, Szlovákiában, Erdélyben és a Kárpátalján a cserkészet újraindulását. Munkásságáért – több más kitüntetés mellett – 1992-ben Gönc Árpád köztársasági elnök, a magyar cserkészet érdekében kifejezett több évtizedes tevékenysége elismeréseként, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta neki.

Bodnár Gábort 1996. december 22-én Garfield-en családi körben érte a halál. Szinte egész életét a magyarságért és a cserkészetért végzett szolgálat töltötte ki. Igazi közösségi vezető volt – szervezett, kapcsolatokat épített, irányított, tanított, nevelt. Számtalan városban, országban tartott előadásokat; táborokat vezetett, könyveket, cikkeket irt és szerkesztett. A külföldön élő magyarok közül szinte minden társadalmilag aktív emberrel kapcsolatban volt. Ha összeszámolnánk, az elmúlt ötven évben hány nyugaton élő magyar életében játszott szerepet Bodnár Gábor és a külföldi magyar cserkészet, talán negyven – ötvenezret is kapnánk. S ez a munka folytatódik tovább, most már nem csak a nyugati szórványban, hanem az anyaországban és a Kárpát-medencében is. Így valósult meg Bodnár Gábor által kitűzött cél, a társadalom „ elcserkésziesitéséről”, amely az Isten, a haza, az embertárs és a magyarság szolgálatát jelenti.

 

Bodnár Gábor (Miskolc, 1920. szeptember 9.- Garfield N. J., 1996. december 22.) – cserkészvezető. Alsó és középiskoláit szülővárosában végezte 1935-től kezdve cserkészkedett. 1942-től tagja az Országos Cserkész Nagytanácsnak. 1945-ben katonai alakulatával Németországba került, ahol az otthon betiltott cserkészmozgalom örökébe lépett Külföldi Magyar Cserkész Szövetség vezetőtisztje lett, majd amikor 1951-ben az Egyesült Államokba került, a Garfield-ban,  (N.J.) lévő családi háza lett a szövetség székhelye. 1961-94-ig látta el a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség ügyvezető elnöki tisztét, és a hazai rendszerváltás után segítette a mozgalom magyarországi újjászervezését. Munkájának elismeréseként 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki.


 

EMLÉKEZÉS KRÁLIK LÁSZLÓRA, AZ ELSŐ MAGYAR CSERKÉSZRE

Lord Robert Baden-Powell 1908-ban írta meg a cserkészekről szóló könyvét. Scouting for Boys, azaz Cserkészet fiúknak címmel. Ez lett a világ cserkészetének vezérfonala.

Ezt a könyvet, és ezen keresztül a cserkészetet már két év múlva megismerhették Magyarországon.  Králik László piarista tanár a „Kegyes-tanítórend vezetése alatt álló Nagybecskereki Községi főgimnázium” 1909/10. évi értesítőjében, 132 oldalon ismerteti és értelmezi az abban leírtakat. Főleg a pedagógusok, de más ifjúsági vezetők is felfigyelnek a cserkészetre, és azon nyomban megkezdődik a szervezkedés.

Az 1913. december 28-án, a Magyar Cserkészszövetség megalakulásának első évfordulóján tartott ünnepi összejövetel alkalmából a résztvevők levelet küldtek Králik tanár úrnak:

 

Mélyen tisztelt Tanár úr!

Cserkésztestvér!

A magyar cserkészmozgalomnak első éves születésnapját ünnepelni összejöttünk tisztek és őrsvezetők azon csapatokból, melyek az egész lefolyt első éven át azt a szellemet akarták diadalra vinni, mely a generálisnak, Baden-Powellnek könyvével, a „Scouting for Boys”-zal jutott el hozzánk. Csak hála és igaz cserkész érzés indított arra, hogy a gyülekezetünkből üdvözöljük azt, aki nekünk generálisunk eszméit először adta magyar nyelven, aki cserkész volt már akkor is, mikor itt még nem volt cserkészmozgalom, és aki akkor, mikor mi cserkész munkát akartunk kezdeni, legelső sorban jött segítségünkre a „Scouting for Boys”-nak iskolájuk értesítőjében megjelent fordításával.

Az 54 aláírás közül néhány: Papp Gyula BRIE főparancsnok, főtitkár; Éry Emil és Borsiczky Sándor, a BRIE tisztjei; Erős Gusztáv, a BIK vezetőtisztje; Farkas János, az Evangélikus Egyház vezetőtisztje; Fejes Sándor, az ORE I. tisztje.

A jelen ünnepi alkalomból még szeretnék idézni Perlaky Mária Pár szó Králik László tanárról, a cserkészet magyarországi eszmei megindítójáról, az első cserkészről c. megemlékezéséből:

Le kell vennünk a múltak polcáról az emlékezést, le kell ráznunk a feledés porát, ki kell ásnunk a régi emlékeket, és hálás meleg szívvel kell köszönetet mondani annak, aki első lelkes harcosa volt ennek a hasznos, egészséges, emberi tömörülésnek.  Králik László! Tanuljuk meg ezt a nevet, vigyük át a köztudatba, és adjuk meg neki azt az elismerést, amely egy ilyen nagy jelentőségű mozgalom megindítójának méltán jár „

Králik László tanár úr 1939. július 17-én halt meg. Sírja a budapesti Farkasréti temető 3/1. parcellájában van. Ha arra jártok, tegyetek egy szál virágot, vagy egy csokor árvalányhajat az „első magyar cserkész” síremlékére.

*A január 10-i ünnepi közgyűlésen mondotta el a fenti megemlékezést Bokody József cserkésztestvérünk, a Cserkészgyűjtemény vezetője.

 

LOSONCI EMLÉKTÚRA

A dunavarsányi Kossuth Lajos és a szigethalmi Jakus Gábor cserkészcsapat 45 cserkésze 1992. november 7-én emléktúrát szervezett Losoncra, hogy sírjánál adjon tiszteletet Szilassy Aladár emlékének, és elkötelező erőt merítsen példájából.

A losonci temetőben az ökumenikus istentisztelet alkalmat adott arra is, hogy megemlékezzünk a Magyar Cserkészszövetség 80 éves évfordulójáról.

Magunknak is – akik ott jártunk- és minden magyar cserkésztársunknak – akik nem jutnak el Losoncra – figyelmébe ajánljuk a Magyar Cserkész 1927. decemberi számának Szilassyról megemlékező néhány sorát:

Elment boldogan, mert Istennel élt és Krisztusban tudott meghalni. Földi hamvai Losoncon nyugszanak, de lelke itt él közöttünk… Zászlót hajt a magyar jövendőben törhetetlenül hívő magyar ifjúság az első magyar cserkész emléke előtt. Ez az ifjúság hiszi a lélekben, testben megújult új magyar ifjúságot, hiszi nemzete újjászületését.

Fiúk! Szilassy Aladár nevét írjátok be arany betűkkel naplókönyvetekbe. S ne feledjétek el soha.

Fiúk! Tudjátok mi lesz a mi szeretetünk és hálás emlékezetünk legfényesebb és legigazibb bizonyítéka? Ha úgy éltek, mint Szilassy Aladár. Ha a cserkésztörvények életté válnak bennetek. Úgy legyen.”

Emléktúránk jó alkalmat adott, hogy találkozhassunk a rimaszombati cserkésztestvérekkel. Ezúton is köszönjük vendégszeretetüket.

 

Bálint Lászlóné leányparancsnok


Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc rehabilitálása

 

A Magyar Köztársaság elnöke – a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottság kezdeményezésére, a honvédelmi miniszter előterjesztésére – 2006. szeptember 15-i hatállyal poszthumusz helyreállította vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes eredeti rendfokozatát. Az erröl szóló okiratot Buttka Gusztáv nyugállományú ezredes vette át. (Magyar Honvéd 2006. október 27.)

Kisbarnaki Farkas Ferenc Teleki Pál fõcserkész mellett az 1933-as Gödöllõi Jamboree főszervezője volt, kormánybiztosi beosztásban. 1942-től 1980-ban bekövetkezett haláláig a Magyar Cserkészszövetség főcserkésze volt. 1945-ben menekült nyugatra. Tevékeny része volt a menekült magyar cserkészet újjászervezésében, majd eszmei vezetője lett az 1945-ben létrehozott Teleki Pál Cserkész Munkaközösségnek, amelyből három év múlva, az otthoni Magyar Cserkészszövetség föloszlatása után, külföldön a Magyar Cserkészszövetség (1989-től Külföldi Magyar Cserkészszövetség) fejlődött ki.

 


Gerely Jolán

1913 Gerely Jolán Sík Sándor javaslatára Angliába utazik. Kapcsolatba lép a londoni Leánycserkész Nemzetközi Tanáccsal,vezetői tanfolyamot végez el, táborokat, csapatokat látogat. Tapasztalatai alapján elkészíti a magyar cserkészleány mozgalom tervezetét.

1919 Gerely Jolán vezetésével megalakul az első önálló leánycserkészcsapat a Magyar Cserkészleányok Szent Ágnes Szövetsége névvel.

1921 Sík Sándor országos elnök megszervezi a Leánycserkész Országos Bizottságot. Elnök Gerely Jolán

Leánycserkész útmutató kidolgozása, mely alapján egységes munka indul meg.

1922 Gerely Jolán elnöknő a Cambridge világkonferencián bejelentette a magyar leánycserkész mozgalom megindulását,mely kérése alapján csatlakozhatott a többi leánycserkész mozgalomhoz.

 


 

Szilassy Aladár

Budapesten az 1900-as években működött egy ifjúsággal foglalkozó egyesület. Neve Keresztyén Ifjúsági Egyesület volt. Ennek hazánkban a meghonosítója a losonci származású  földbirtokos és bíró id. Szilassy Aladár volt. Így érthető, hogy fia, ifj.Szilassy Aladár már diák korában tagja és később egyik vezetője lett ennek az egyesületnek. Gyermekorvos lett, és János kórházban dolgozott. Szabadidejében foglalkozott az egyesületben található serdülő fiúkkal. Ezek között voltak tanoncok, ( mai ipari tanulók), diákok és nem kevés nagyon szegény, rossz sorsban élő gyerekek is. Vitte őket a budai hegyekbe kirándulni, sőt 1904-bőlvan adat arról, hogy a Dunán egészen Dömösig is feleveztek.

A Szilassy család súlyt helyezett arra, hogy a gyerekek ifjú korukban jól megtanuljanak nyelveket. Így volt módja ifj. Szilassy Aladárnak arra, hogy 1909-ben utazást tegyen Angliába. Ott a nyelvtanulással egyidejűleg megismerte az akkor gyorsan terjedő új ifjúsági mozgalmat,a cserkészetet is. Elhatározta, hogy ezt a nagyszerű ifjúsági mozgalmat itthon meg kell és meg lehet valósítani. Hazaérkezve 1910. nyarán szülei birtokán, a Tolna megyei Alsópélen az ott található cselédgyerekek között is kipróbálta.Majd Budapestre érkezve azokat a serdülő gyerekeket, akikkel már korábban is foglalkozott 1910 októberében (október 3-án) megszervezte az első cserkészcsapatot. Ebben segítségére volt az egyesület titkára Megyercsy Béla,  Koczigh András tanár és Papp Gyula jogász, egyetemi hallgató is.

A Keresztyén Ifjúsági Egyesületcsapatában a cserkészmunkát, a térképolvasást, a kirándulásokat, a hadijátékokat egy ideig maga Szilassy Aladár vezette és a munkatársai segítettek ebben. Szüksége is volt erre, mert őt egy akkor még gyógyíthatatlan betegség, a tüdőbaj támadta meg. Így egy időre a munkát abba kellett hagynia és elment hajóorvosnak. Hamburg és India között teljesítette ezt a szolgálatot.Onnan is leveleket írt haza, és nagyon hiányolta azokat, akikkel itthon foglalkozhatott. Több hónapos ilyen útjáról hazaérkezve is csak rövid ideig végezhette kedves munkáját, mert a betegség elhatalmasodott rajta és 1912 áprilisában elhunyt. Budapesten volt a gyászszertartás és azután Losoncra szállították haza a családi sírboltba. Ott nyugszik édesapja is, így sírjuk az ifjúsági munka és cserkészet tagjainak zarándokhelye.

Halála 15 éves évfordulóján1927-ben a Magyar Cserkész c. lap az első oldalon a fényképét is közölve ezeket írta: ”Ifj. Szilassy Aladár Budapesten iparos és diák fiúk közé, Alsópélen földműves fiúk közé vitte Baden Powell nagyszerű gondolatát: csapatba szervezni a jóért, nemesért küzdő fiúk táborát.„

Valóban így volt, és a fiatal, 33 éves korában elhunyt gyermekorvos maradandó szolgálatot végzett munkatársaival együtt a magyar ifjúságért.

Dr. Kovács Bálint


Zsolnay Mattyasovszky Miklós -Cserkészeink nagy tanítómestere

 

Az ottawai Rideau clubban, családja és barátai körében ünnepelte 90.születésnapját Zsolnay Mattyasovszky Miklós. Az ünnepséget lánya, Lady Marika Chapman és veje, Sir David Chapman rendezték, akik Londonból repültek át a nagy évfordulóra. Unokák, dédunokák és a bővebb család majdnem minden tagja jelenvolt ezen az emlékezetes estén.

Az összejövetelt a család tagjai mellett az ünnepelt barátainak egész sora színesítette, akik a világ minden tájáról érkeztek Ottawába.

A hangulat ünnepi volt, nagyon bensőséges, meleg, mindenki boldogan gratulált Miklósnak, aki a jókívánságokat feleségével, Erzsébettel együtt nagy örömmel fogadta. A tőle megszokott frappáns köszöntő után veje méltatta Zsolnay Mattyasovszky Miklós életútjának fontosabb állomásait, majd unokája köszöntötte fel.

Papp Sándor, ottawai magyar nagykövet baráti szavakkal adta át az ünnepeltnek a magyar miniszterelnök,Orbán Viktor köszöntő levelét. A miniszterelnök levelében egyúttal köszönetet mondott Miklósnak a magyarság fennmaradása érdekében éveken keresztül végzett önzetlen munkájáért, a magyar cserkészség továbbviteléért.

A montreali magyarság nevében vitéz Detre Gyula mondott rövid beszédet, majd a cserkészek nevében a NewYorkból érkezett Fischer Viktor emlékezett azokra a hosszú évekre, amelyeket Miklós bácsi mellett töltöttek. A montreali cserkészeket Pelikán Sándor és Anikó képviselték.

A szónok, méltányolva ezeket az éveket elmondta: a nagy tanítómester szívesen osztotta meg ismereteit ,tapasztalatait a tanítványaival; cikkekben, előadásaiban, hozzászólásaiban kerülte a szélsőséget,sürgette a magyar hagyományok megbecsülését, megőrzését és továbbadását.Ugyanakkor mindig óvott a lélekölő sovinizmustól, mások becsmérlésétől, azok jogainak sértésétől. Mindig hangsúlyozta: magyar „hazafiakat” és a befogadóországnak is hűséges, becsületes polgárokat akart nevelni.

Zsolnay Mattyasovszky Miklós, a híres Zsolnay porcelán gyárról ismert család sarjaként született Pécsett. Középiskoláit szülővárosában, a cisztercita rend által vezetett gimnáziumban végezte, majd szintén Pécsett jogi doktorátust szerzett. Középiskolába lett cserkész, 1930-ban,segédtiszti, majd 1933-ban cserkésztiszti képesítést szerzett. Alapító tagja volt a Gróf Teleki Pál és a Sík Sándor sugallatára alakult Fiatal Magyarság Mozgalom pécsi tagozatának, sőt éveken át a tagozat elnöke is volt. Külföldre kerülése után oroszlánrésze volt a magyar cserkészet átmentésében, és alapítótagja lett a Külföldi Magyar Cserkész Szövetségnek. Itt sem riadt vissza a kötelességtől. Külügyi megbízott, alelnök, és 1953-1973 között a szövetségelnöke volt. 1973. óta, mint örökös tiszteletbeli elnök vesz részt a szövetségmunkájában.

E néhány adat mögött szinte megszámlálhatatlan cserkészmegmozdulás, tábor, gyűlés, előadás és cikk rejlik.

A háború előtt néhány évig a Zsolnay gyár keretében dolgozott Pécsett és Budapesten. 1945-ben a háború őt is külföldre sodorta. Néhány évig Németországban dolgozott. 1952-ben Kanadába vándorolt ki, és hosszú éveken át Montrealban élt, ahol többek között a Dominion Textile vállalatnál dolgozott. Évekig a Montreali Magyar Bizottságelnöke volt. Aktívan vett részt az emigrációs és kanadai közéletben. Mindenütt köztiszteletet és megbecsülést érdemelt ki magának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a számos kitüntetés, amelyben különböző nemzetiségű csoportok,valamint helyi és központi kanadai szervek részesítették. Az elismerések közül csak a legmagasabb kanadai állami kitüntetést említjük: 1980. április 16-án az Order of Canada tagja lett.

Zsolnay Mattyasovszky Miklós1978-ban költözött Ottawába, ahol a Citizenship Councilnál alkalmazták.