Magyar iskolatábor 2023 Új-Zéland, Lake Okataina

Az idei táborban a kisebbek csoportja tovább bővült, és így összesen 32 gyerekkel utaztunk le Rotorua mellé, a tavalyi helyszínre, az Okataina tó közelébe. A nagyobbak csoportja már jól összeszokott az előző két tábor alatt – és boldogan üdvözölték egymást. Mindannyian már nagyon-nagyon várták és készültek az idei alkalomra.

A tábor témáját, a magyar népmeséket, vicces és kreatív feladatokkal próbáltuk érdekessé tenni – hiszen ez a nagyobbak korosztályának kissé az érdeklődési körén kívül esik. A kerettörténet szerint a Hétpróbás táborban azt kellett bizonyítaniuk az egymást követő próbatételeken, hogy mesehősként is megállnák a helyüket.

Az első próbatételben csoportok egy-egy népmesét kaptak (megnéztük a magyar népmesék sorozatból) és kartonpapírból készített jelmezekben egy állóképben kellett bemutatniuk egy jelenetet a meséből. Persze a jelmezkészítés közben jókat szórakoztak. Délután pedig a jelmezükben kellett az akadályverseny kihívásain megállni a helyüket: hol egy lovon (felmosó mop) lovagolva kellett a gyorsaságukat bizonyítaniuk, hol pedig a gonosz boszorkány százlábúvá varázsolta a csapatokat és menekülniük kellett előle. Volt amikor a fanyűvő szerepébe bújva mérkőztek meg a farönkhúzó versenyen, vagy éppen a sárkánnyal vetekedve kellett minél messzebbre hajítaniuk a buzogányt.

Este jött a második kihívás , ami a tudásukat tette próbára, a népmesei fele sem igaz vetélkedő.

A harmadik próbatétel ismét ügyességi feladatokból állt: volt vártoronyépítés (bekötött szemmel, kockacukorból), lencseválogatás időre, a szegény legény (pingponglabda) eljuttatása (fújással) a királykisasszonyhoz. Kipróbálhatták a gyerekek, hogy milyen lenne nagyhasú Döbröginek lenni (felfújt lufival a hasukra kötve összeszedegetni a padlóra szórt gyufákat), lufikból sárkányt építettek, illetve a lókötést gyakorolták. A két legügyesebb csapat aztán a döntőben egymással mérkőzött meg. Volt kincsgyűjtés, juh terelés és mesehős öltöztetés: jó móka volt! Akárcsak a délutáni „vizes” próbák a tóparton. Itt pl. óriások lettek (embertorony építés): ez volt a negyedik próbatétel.

Talán az ötödik volt a legizgalmasabb: este sötétedés után, a világszép nádszálkisasszony alapján összeállított próbatétel sorozat az erdőben. Négy csapatban vágtak neki a sötét erdőnek, és minden vándorlegény kapott egy tarisznyát, benne egy hamubansült pogácsát.

A történet alapján el kell jutniuk a “Fekete-tengernek a hetvenhetedik szigetjére, ahol vagyon három nádszál, az egyikben van a világszép királykisasszony, a másik kettőben a két szobalánya. De ezen a szigeten olyan nagy sötétség van, hogy a kardodat felakaszthatod raja”. Először is egy sebesen forgó kapun (ugrókötél) kellett áthaladniuk, ahol két sárkány állt strázsát. Aki hozzáért a kapuhoz, azt ugyan által nem eresztették. Innen egy öregasszony házához vezetett az út. A banya roskadozott egy nagy adag rőzse alatt. Vajon köszönti őt a csapat? Vajon segít neki? Ha segítettek, akkor jutalmul kaptak egy vedret, amivel vizet merhettek a forrásból. Csakhogy ez a veder a gyilkos pók hálója mögött volt. A hálón egyesével kellett átjutniuk a lyukakon a túloldalra úgy, hogy a hálóhoz nem érhettek hozzá, mert akkor a pók megette őket. Végül megérkeztek a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetére.Itt úgy kellett a három nádszálhoz (gyufa) vágni, hogy „egyszerre vágd le, mert különben vége az életednek. Azt a három nádszálat addig fel ne hasítsd, míg valami vízhez nem érünk, mert ha vizet nem tudsz adni nekik, szemed láttára szörnyethalnak mind a hárman”. Majd miután a vederbe merítettek az élet vizébőla vízesésből, indultak a körtúra visszafelé vezető szakaszán. Ezután a Napnak fényes pitvarába értek, ahol a Hajnal fogadta őket. Itt napsugarából kovácsolt pénzeket kellett összegyűjteniük úgy, hogy kézzel hozzá nem érhettek, mert akkor szertefoszlottak az ujjaik között. Majd jött a mocsár, ahol két mocsári szörny lesett rájuk. Végül elértek a kivezető kapuhoz, ami egy nagy földre fektetett kört-kötél volt. Itt kézenfogva, egy nagy kört alkotva kellett átbújni a kötél alatt, de úgy, hogy egymás kezét egy másodpercre sem engedhették el.

A hatodik próbatételben minden csoport kapott egy-egy népmesét, amit különböző módszerekkel kellett előadniuk este a tábori közönségnek. Volt bábjáték (Kacor király), árnyjáték (A halhatatlanságra vágyó királyfi) és némajáték (a népmeséből vett alámondással): Eb, aki a kanalát meg nem eszi. Ez a csapat mozgószínházat csinált – különböző helyszíneken voltak az egyes jelenetek, és a közönség követte őket. A kicsik pedig marionett-bábjátékkal adták elő az igazmondó juhászt.

A hetedik próbatétel a kézügyességrőkl szólt: pólófonalból nyaklánc készítés és póló batikolás.

Természetesen idén sem maradhatott el a napi fürdés a tóban, és az esti tábortűz. A tavalyi év sikere alapján idén is fabatkákat lehetett gyűjteni (ez a tábori pénz), amit még kiegészítettünk a szerencsekerékkel idén: egy darts táblát alakítottunk át, és a dobásokkal értékes nyereményeket – vagy éppen feladatokat lehetett kapni: Este kinyitott a Fabatka bár, ahol el lehetett vásárolni a pénzeket – hosszú sorok várakoztak a bár előtt.

Úgy hiszem, hogy a tábor megelőző várakozásoknak sikerült megfelelnünk, és hatalmas élménnyel tértek haza idén is a gyerekek.

További fotók és videók a Diaszpóra Iskolatábor oldalon érhetők el.