Évkezdés Ottawában

Szerző: Krekuska Róbert Közzétéve:

Az év 2021. A világ még mindig nem állt talpra a vírus okozta megrázkódtatásból, melynek nevét egyesek nem is merik kimondani. Az egyenruhák még sok városban a szekrényben pihennek, lassan másfél éve. Várnak. Ám valahol, a messzi északon, egy csepp kis eldugott egymillió fős városban, a város egyik külvárosában, egy hátsókertben valami történik. Valami megtöri a csendet. Valami felkavarja a port a zöld nyakkendőn. Valakik… a vezetői felelősségről hallgatnak előadást.

Szeptember 11-én, szombaton őrsvezetői hétvégét tartottak az ottawai cserkészek, ezzel megnyitva a 2021-22es cserkészévet. Az eseményen részt vett a csapat 4 aktív őrsvezetője, kik az idén induló 3 cserkész és 1 kiscserkész őrsöt fogják vezetni. Őket segítették tanácsokkal és előadásokkal a csapat tisztjei. Ez azonban nem csak egyszerű munkatervírásról szólt, hanem alkalmat adott, hogy hosszú idő után személyesen lássuk egymást, együtt játszunk, beszélgessünk, énekeljünk, és feltöltődjünk optimizmussal a következő évre.

A program kezdetén, ahogy az sok eseményen szokás, mindenki megcímkézte a saját poharát. Ám itt volt egy kis csavar, mert nem csak a nevét írta fel mindenki, hanem rajzolt egy iránytűt is. Az iránytű négy égtájára pedig az alábbi dolgokat jegyezték fel:

  • É: Milyen ÉRTÉKET képvisel számodra a cserkészet?
  • D: Mi a kedvenc DALOD?
  • K: Mi számodra a legnagyobb KIHÍVÁS a cserkészetben?
  • NY: Mit NYERSZ a cserkészettől?

Néhány példa, hogy milyen feliratok kerültek a poharakra:

  • ÉRTÉK: magyarság, cserkész eszme, felelős élet, közösség
  • DAL: A csitári hegyek alatt, Tavaszi szél, Sárga a csikó, Félre bánat
  • KIHÍVÁS: Fegyelmezés, alacsony létszám, közösség építés, időt találni
  • NYERESÉG: Barátság, tapasztalat, emlékek, számháború

Miután így mindenki betájolta saját magát, könnyebben is ment a tervezés, és jó hangulatban zajlott a cserkészmunka. Még akkor is nevettünk, mikor az esti tábortűznél megpróbáltuk az összes általunk ismert lassú, szomorú dalt elénekelni.

Másnap reggel még pár órát dolgoztak a vezetők a munkaterveken, majd együtt mentünk a magyar misére, onnan pedig az Ottawa belvárosában található Vincent Massey parkba, ahol egy szülői találkozót szerveztünk. Itt végre újra láthatták egymást az őrsi tagok, személyesen beszélgethettek a szülők és a vezetők, és együtt élvezhettünk egy csodás koraőszi napot a szabadban, melyet még a mellénk szervezett fesztivál bömbölése se tudott elrontani.

Ezen az eseményen mindenki cserkésznek érezhette magát: a szülők is beálltak, hogy megkeressék egymás elveszett (tiszta) zsebkendőit, bár csókot természetesen nem kaphattak érte, a jelenlegi szabályok értelmében. A másfél éve tartogatott feszültségeket is végre mindenki kiengedhette a távolság tartó óriás fülpiszkáló párbajokon keresztül. A vízilufik is szigorúan 2 méternél messzebb repültek.

Ezzel a remek hangulatú évkezdéssel már most úgy érezzük, hogy egy sokkal jobb évnek nézünk elébe, mint az előző. Mostantól pedig azért dolgozunk, hogy ez így is legyen.