Zászlószentelés az innsbrucki 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapatnál
Az innsbrucki 79. sz. Dr. Kozma György SJ cserkészcsapat egy új mérföldkőhöz érkezett: a jezsuita Szentháromság-templomban sor került a csapat zászlajának ünnepélyes megszentelésére. Ez az esemény nem csupán egy hagyományos ceremónia volt, hanem egy erős, közösséget formáló és jövőbe mutató pillanat – egy olyan élmény, amely egyszerre szólt múltról, jelenről és jövőről.
Egy zászló mindig több, mint egy darab szövet. A világ bármely pontján a közösség identitását, összetartozását jelképezi. Egy diaszpórában élő magyar cserkészcsapat számára azonban ez a jelentés még mélyebb: kapaszkodó, gyökér és iránytű egyszerre. Az innsbrucki csapat zászlaja nemcsak díszítő elemeiben mesél a közösségről, hanem magában hordozza mindazt az értéket, munkát és hitet, amelyet generációk építettek fel az elmúlt évtizedek során.
Innsbruckban már a második világháború óta jelen van a magyar cserkészet. Több csapat is működött az évek során, és ma a következő generáció viszi tovább ezt az örökséget. Az 1945 és 1963 között működő magyar gimnázium is hozzájárult ahhoz a szellemi és közösségi alaphoz, amelyre a mai csapat építkezik. Ez a múlt most egy zászló alatt egyesül – méltó módon.
A zászlószentelés a szentmise keretében valósult meg, amelyet magyarországi vendégük, Forrai Tamás SJ atya celebrált. Az ünnepség során Schenk Angyalka cserkészvezetővel együtt emlékeztek meg a csapat névadójáról, Dr. Kozma György jezsuita atyáról, akinek élete különleges módon kapcsolódik Innsbruckhoz. Egykor innen indult útja a diaszpórába, majd ide tért vissza egy műtétre, mielőtt magyarországi szolgálatát megkezdte volna. Bár a műtét sikeres volt, két nappal később elhunyt – emléke azonban ma is élő és meghatározó.
Temetésén fogalmazódott meg először a gondolat, hogy az alakuló cserkészcsapat az ő nevét viselje. Azóta eltelt több mint három évtized, és bár az évek során voltak csendesebb időszakok, most a közösség visszatért a jezsuita templomba, hogy újra megerősítse identitását, és méltó módon tisztelegjen névadója előtt. A kör valóban bezárult – és ezzel egy új is elkezdődött.
Az ünnepségen számos meghívott vendég is részt vett, köztük Szakáts Júlia körzeti parancsnok, valamint Innsbruck magyar főkonzulja, Palkovits Valér és felesége. A zászlót Schenk Éva tervezte, aki zászlóanyaként különleges szerepet vállalt: a főkonzullal együtt adta át a zászlót a jövő vezetőinek, Schenk Júliának és Dobos Zsoltnak. Az eseményt Dobos Zsolt vezette le, míg a díszőrséget Aponyi Máté és Illyés Gergő állta.
Különleges része volt az ünnepségnek a kilenc könyörgés, amelyben a csapat tagjai kilenc jellemnevelési értéket jelenítettek meg – ezzel is hangsúlyozva, hogy a cserkészet nemcsak közösség, hanem egy életre szóló értékrend.
A zászlóavatót egy közös agapé zárta, ahol a résztvevők együtt ünnepelhettek, beszélgethettek és tovább erősíthették a közösség kötelékeit.
Ez a nap nemcsak egy zászlóról szólt. Arról szólt, hogy honnan jövünk, kik vagyunk, és merre tartunk. Egy közösség, amely múltjára büszke, jelenében aktív, és jövőjében hisz – most már egy zászló alatt, együtt.
